Nagy Miklós Kund

Vörös zászló

1989. február 18., 3. oldal

A fehér lap kihívása

Az Új Élet galéria ezúttal egy korán lezárult életmű reprezentatív darabjait mutatja be közönségének. A fiatalon elhunyt Bocz Borbála ígéretesen felfelé ívelő, alig egy évtized elteltével hirtelen megszakadó művészi pályája utolsó időszakának munkáiból nyújt szemléletes válogatást. Az a tizenegynéhány nagyméretű kép, amely elfért a szűk szerkesztőségi szobákban, számban talán kevésnek tűnhet egy egész alkotói lét érzékeltetésére, de egységes, eredeti jelrendszerünk, humánus eszmeiségük rajzbeli értékeik meggyőzően tanúsítják szerzőjük kiforrott tehetségét, emberi érzékenységét, gondolati mélységeit, mesterségbeli tudását. Annál sajnálatosabb, hogy a sors ilyen rövid kifutási lehetőséget szabott adottságai érvényesítésére.

E ciklusba szerveződő képek (Fehér térben, Fészek, Lebegés) és a hozzájuk szervesen kapcsolódó egyedi ceruzarajzok látványa éppúgy megragad, mint az általuk hordozott megfejtendő üzenet. Érdekes és különös a grafikus tárgyi univerzuma, amelyet szuggesztív, finom árnyaltsággal vetít ki a papírlapra. Magunk is szinte érezzük, milyen kihívás lehetett számára a fehér felület: szüntelen késztetés egy öntörvényű plasztikai világ megteremtésére. A művész már-már azonosul tárgyaival, amelyek úgy mesélnek élményeiről, hogy az ember maga meg sem jelenik a rajzokon. Egy csergével letakart szék, egy üresen lebegő ing mozgást, változást, mulandóságot is sugalló változatai, a kötelek, drótok minduntalan visszatérő furcsa szövevénye a közvetlen emberi jelenlét nélkül is őszinte humánum megőrzői, közvetítői. A fehér tér végtelensége, az óvó fészek melege, a lebegés könnyedsége s kontrasztként a már említett prózai, olykor lehangoló dolgok anyagiassága, olyan gazdagon, sokfelé indítja el a csapongó képzeletet, hogy önkéntelenül is megfogalmazódik a nézőben: alkotójuk rendelkezett mindazokkal a képességekkel, amelyek az igazi művész kiváltságai. Nyilván találgathatjuk milyen irányba haladhatott volna kiteljesedésük, Bocz Borbála szárnyalón bontakozó pályájának újabb állomásain. Ami azonban most már végleges bizonyosság első és egyetlen egyéni tárlata, melynek szép visszhangja a rendező Brassói Lapok szerkesztőségéből hozzánk is eljutott e mostani kiállítás jóvoltából íme megyeközpontunk érdeklődőit is tartós élményben részesítette.