Gazda József

Korunk

1988. 5. szám, 357. oldal

Grafikusok fellegvára

...Bocz Borbála (sz. 1955) is kiválóan képzett, széles műveltségű grafikus. A leghagyományosabb technikákat (rézkarc, mezzotinta) modern eljárásokkal kombinálta kezdő- korszakának rajzain. Érző lélekkel, fürkésző tekintettel figyeli a világot, melyhez mindig halksággal, csendességgel, visszafogottsággal közeledik. Töprengő, meditatív lényétől idegen a harsogó, a hangos. Törekvéseit a tárgyias intellektualizmus körébe sorolhatjuk. Művészete mélyen emberi, de nem (vagy csak ritkán) tartozik kifejező eszközei közé az emberi arc, emberi figura. Spárga, kockakövek, különféle szövött anyagok: lepedő, takaró, szőrmék, egy-egy fa, kerítés, deszkalap, szimbolikus épület (Bábel-tornya, gerezdkötéses fatorony), könyv vagy a fehér papírlap, simán vagy gyűrötten, esetleg beszakítva – ez az ő tárgyi világa. Ceruzájával körültapogatja, szerető lényével beleheli a munkáin megjelenő tárgyjeleket. Mindig halk, visszafogott. Körülbástyázza magát műveivel, melyek szorongásairól, csend-vágyáról, humánumáról vallanak. Rajzai – utóbbi korszakában egyetlen eszköze a ceruza – rezdülékenyek, sejtők, sejtelmesek, hihetetlenül érzékenyek és – ez a csodálatos – a halkság valahol erőteljes hangot, a sejtelmesség határozottságot, a lágy érzékenység keménységet, szókimondó bátorságot burkol. Bocz Borbála állást foglal a művészetével, rendkívül tiszta formáival, leredukált, a végtelenségig kifinomított eszköztárával. A rajz nagy művésze ő!...