Gazda József

Új élet

1980. 2. szám, 19. oldal

Sepsiszentgyörgy

Új otthonban, a régi törvényszék épületének emeletén létesített Képzőművészeti Galériában nyílt meg a Kovászna megyei képzőművészek hagyományos őszi tárlata, melyen 16 művész 42 munkáját tekinthette meg a közönség.

A kiállítás átlagszínvonala közepes. Legegyenletesebben a grafikusok szerepeltek.Baász Imre Építkezés című munkája modern koncepcióban fejezi ki minden alkotás kettős fogantatóját: az inspirációt és a rációt. Plasztikai jelekkel fogalmaz, egyszerre tud nagyvonalú és aprólékos, szenvedélyes és higgadt, elvont és konkrét lenni. A fiatal Bocz Borbála plakátjai rendkívül érzékeny lelkületre vallanak. Úgy irányítják rá a figyelmünket egy-egy eseményre – ezúttal a Benedek Elek évfordulóra, a sepsiszentgyörgyi Muzeum létrejöttének 100. évfordulójára, az árkosi szobrásztáborra-, hogy (ritkán látni ilyent plakátokon!) egyúttal az eseménnyel kapcsolatos érzelmeket is közli. A plasztikai kifejezés lehetőségei között felhasználja a fotót is. Kosztándi Katalin három munkája figyelmeztet: vannak olyan művészeink, akiknek a tehetsége nem enged meg elkalandozásokat saját világukon kívüli területekre; akiknek lelkülete az intimításokra, a csendesre, a békésre, a meghittre hangolt. (Reggel című, zöldesszürkékre alapozott érzékeny munkája mellett idegennek hat a Fafeldolgozó üzem.)

A Kovászna megyei festők mintha megálltak volna a fejlődésben. Semmi újat, a megszokott teljesítményüket meghaladót nem hoztak. Kosztándi Jenő és Plugor Sándor munkái jók, de nincsenek nagyobb problémáik. Nem látom náluk a küzdést, azt, hogy valami fontos közölnivalójuk lenne. Rangos, jelentős művészeink, de féltem őket a megállapodottságtól, attól, hogy semmi nem sarkallja őket nagyobb teljesítményekre. Péter János munkája is kiérleletlen. Az ő erénye: a szín- és formaörömök visszaadásának a képessége. Nos, itt éppen ezek hiányoznak. Kiss Béla sem meri eléggé hangsúlyozni azt, amiért a képét festette: eredeti látásmódját, a nyerseségeket, a megszokott szalon-színektől, szalon-ábrázolástól való különbözőséget. S Mocanu Dorina, aki az elmút években sok kellemes meglepetést szerzett érzékeny látomásos képeivel, mintha szintén elbátortalanodott volna.

A szobrász Petrovics István egy munkájával, a Lovassal példázza tehetségét. Nagy, egyszerű formákkal, határozott ritmussal érzelmeket, gondolatokat is tud kifejezni. Most látott többi munkái formailag megoldottak ugyan, de tartalmukban nem elég gazdagok.

Végezetül mint a kiállítás érdekességét említem meg: részt vett rajta egy fotós is, Bartha Árpád, három munkájával. Ezekből kettő olyan alkotás, hogy valóban megállja a helyét egy képzőművészeti kiállításon is.